2011. máj. 16.

Büszke nagynéni lettem

Bár egy kicsit hamarabb, mint vártuk, de május 14-én a világra jött egy picike ember. Szerencsére baba-mama-papa is egészséges. Még hízhatott volna egy kicsit de így is gyönyörű (bár sajnos mivel korábban jött még csak videón és fotón láthattam). 1900 gramm, de a hangja mint a nagyoké. Most még a kórházban kell növekednie, hogy minden fontos szerve a megfelelően működjön, de már nagyon várom hogy kézbe vehessem és már most igazi jellem.

Fénykép még nincs, mert nem szeretném ha később a szememre vetné, hogy olyan képet tártam ország-világ elé amin csak egy pelenka van rajta.

Addig is míg végre láthatlak azt kívánom légy egészséges és boldog édes pici baba!

2011. ápr. 4.

Istennő a konyhában

A hétvégén volt egy kis vendégseregem, ezért szinte kötelező volt alkotnom a konyhában.

Sütöttem kenyeret rozslisztből magvakkal. Örülten hamar elfogyott. Azt persze nem tudom hogy ez vajon a házi medvehagymás sajtkrémnek volt-e köszönhető vagy pusztán éhes volt a társaság. Mindenesetre a sajtkrém elnyerte a tetszésüket. És nem kell hozzá más mint joghurt, tejszín, só és fűszerek ( a recept a Nők Lapja Konyhájából való). A 500 g joghurtot összekeverek 1 dl tejszínnel és az egészet egy vékony de sűrű szövésű anyagba öntöm (én négy rétegnyi gézlapot használtam, de sűrű szövésű függöny darab is megteszi). 1,5 napig fakanálra kötve, lógatva csepegtetem, ezután teszem bele a friss fűszereket ízlés szerint és még egy napig érlelem hogy átvegye az ízeket. Hmmm. Nyami. Barátnőmtől származó recept szerint házi tejfölből is remek lesz. Ez a változat annyiban különbözik az előzőtől, hogy joghurt helyett házi tejfölből készül tejszín nélkül.

Természetesen nem csak kenyérre kenve finom (már ha valaki ellen tud állni annak hogy ne egye meg rögtön az egészet), hanem tölteléknek. Ehhez gyúrtam egy adag omlós, vajas tésztát. Nem kell más hozzá, mint liszt (tönköly vagy rozs), só, vaj és tojás. 20 dkg lisztet, egy csipet sóval egy tálba szitáltam, majd 10 dkg vajat belemorzsoltam és addig morzsolgattam, míg egy nagymorzsás szerkezetű masszát kapta. Ebbe belekeveretem 2-3 kanál vízzel felvert tojást (1 db-ot). Összedolgoztam, majd deszkán sima tésztává gyúrtam kb. fél perc alatt. Mielőtt kinyújtottam volna 20 percre hűtőbe tettem. Ezután kinyújtottam kb. 3 mm vastagra. Kivajaztam a formákat (az adag kb. 20 db kosárka formába elég). Kör formát szaggattam a tésztából és belenyomkodtam a formába. Ezeket aztán megtöltöttem a fenti sajtkrémmel, belenyomtam a közepébe egy fél koktélparadicsomot és megszórtam sajttal. Másik változatban tonhalat kevertem össze, apróra vágott paradicsommal, fűszerrel és olívabogyóval és ezt töltöttem bele a kosárkákba, tetejére sajtot szórtam és mehetett az előmelegített sütőbe. Természetesen a töltelék variációknak csak a képzeletünk szab határt.

Szóval tessék álmodozni!!!

2011. márc. 21.

Időhiány

Na igen, mindig csak próbálom utolérni száguldó önmagam, de ez csak a jógaórákon megy, mikor elcsendesedik az elme és minden porcikám arra figyel hogy sikerüljön kitartani az ászanákat.

Mivel azon kívül mindig van valami már megint elmaradtam az ételreceptekkel.

De amiről feltétlenül írnom kell az az isteni finom krémes szószos halfalatkáim. Bár rendszerint jó előre tudom mit főzök hogy ahhoz mi kell és honnan szerezhetem be (boltba is listával járok mert anélkül elvesztem, aminek az eredménye jó pár olyan dolog amire nem is volt annyira szükségem). De néha előfordul hogy meglátok valamit és spontán kipattan a fejemből mi is lehetne belőle. Hát így történt ez ama bizonyos halfilézéskori maradékkal, amit megláttam a halasnál és rögtön tudtam hogy ez az amire szükségem van.

Otthon fogtam a darabokat és kb. 2-3 cm-re daraboltam őket. Aztán vajon (igazin) megsütöttem a darabokat, majd félretettem. A serpenyőbe melyben még ott volt az olvadt vaj beleöntöttem 2 dl főzőtejszínt, pici só, pici durvára őrölt színes bors és kevés kakukkfű (óvatosan vele,mert a tejszín felerősíti az ízét, inkább tálalásnál még szórhatunk rá díszítésnek), majd - folyamatos kevergetés mellett - felfőztem, ezután pedig egy kiskanálnyi burgonyakeményítőt adtam hozzá, amit előzőleg elkevertem egy kevés tejben (természetesen jó a kukoricakeményítő is, nekem az most nincs otthon). Majd kevergetés mellett vártam hogy besűrűsödjön. Aztán visszapakoltam bele a haldarabkákat és rottyantottam egyet rajta. Mindeme finomság mellé sárgarépa-ropogós járt.  Egész egyszerűen lereszeljük (kicsi vagy nagy lukú reszelőn az mindegy) a megtisztított sárgarépákat. Én szám szerint két közepes szálat reszeltem le. Beleütünk egy tojást. Fűszerezzük csipet sóval, borssal és kakukkfűvel (az ízharmonizáció kedvéért) és összekeverjük. Ha túl lágynak gondoljuk mehet bele rozs- vagy tejleskiőrlésű tönkölyliszt és kanállal szaggatva mehet is a forró olajba vagy zsírba. Mikor beletettük kicsit nyomogassuk szét a kanál hátával, hogy olyan plecsni-szerűek legyenek és süssük aranybarnára őket.  A haldarabkákkal körbe rakva és nyakon öntve a fűszeres tejszín mártással tálaljuk.

Szóval valami isteni finom.

Egyébként a múlt héten főztem még lencselevest, a halfalatkás maradékából és némi tengeri herkentyűből pizzafeltétet az finom rozsos pizzatésztámra és egy adag muffint is (természetesen tejleskiőrlésű tönkölylisztből).

2011. márc. 14.

Elmúlt pár nap ételei

Most csak egy gyors felsorolásra van időm. Amúgy sem én főztem az elmúlt pár napban. De az interneten megtalálhatók a receptek.

Szóval pénteken a dödölléhez hasonló valamit alkottam. Tetszőleges mennyiségű krumplit megfőztem, aztán hagytam kicsit hűlni a főzővízben és anélkül hogy leöntöttem volna róla összetörtem benne a krumplit. Ezután annyi kukoricadarát öntöttem bele amitől kanállal formázhatóvá vált a massza, miután a dara megdagadt. Ezután olvasztott zsíros vagy olajos kanállal egy kiolajozott tepsibe szaggattam és betettem a sütőbe annyi időre, hogy aranyszínű legyen. Ehhez rántott sajt került. Őszintén bevallom hogy bolti. De ha valaki inkább otthon készítené akkor nincs finomabb a panírozott (duplán) camambertnél.

Szombaton krumplifőzelék volt gombapuffanccsal.

Vasárnap zöldséges bableves került az asztalra csörögével.

Ma pedig diós-mascarpone-s tészta sok sajttal.

2011. márc. 9.

40 nap 40 étel

Véget ért a farsang és a mai nappal megkezdődött a Húsvétot megelőző Nagyböjt. Az előző évek böjtjeinek két- és háromnaponkénti húsmentességeinek következtében elérkezettnek láttam az időt (vagy inkább kellően megértem rá testileg és lelkileg), hogy az idei böjtöt teljesen húsmentesen csináljam végig. Erre szükség van lelkileg hitbéli okokból és a szervezetnek is szüksége van rá hogy a téli hónapok hússal teli "viszontagságait", a sok édességet és a napfénytelenséget kiheverje.

Hogy mégis érdekesebb legyen azt gondoltam a 40 nap alatt 40 általam is elkészített és húsmentes receptet osztok meg veletek.

Az első nap zöldborsófőzelék készült tükörtojással. Persze csak egészségesen, így a rántás teljes kiőrlésű tönkölyliszttel készült. Ami még pikánsabbá tette hogy tejföl helyett kefir került a rántásba. Még az egyszerű dolgokat is lehet variálni (na jó csak elfelejtettem hogy nincs itthon tejföl). A teljes kiőrlésű liszt kicsit sötétebb rántást eredményez, így ha a megszokott hófehér szín után vágyik valaki, akkor vagy ne teljes kiőrlésűt használjatok vagy a rizsliszt is nagyon jó hozzá. Ezenkívül még lehet bele zöld-fűszert tenni. A legjobb persze a friss, ha valakinek van konyhaablaka (nekem nincs), de a szárított is jó.

Holnap mivel az Iguánába megyünk vacsorázni (vannak húsmentes kajáik is) csak zöldséges sült rizst készítek ebédre. A rizst meg kell főzni. Egy serpenyőbe az egészen apróra vágott zöldségeket megpirítani, majd egy enyhén felvert tojást ráönteni és sütni, majd a megfőtt rizst is ráönteni és összekeverni. Persze erre is mehetnek fűszerek ízlés szerint, esetleg friss petrezselyem. Köretnek is kiváló mondjuk sült hal mellé (mivel halat és tengeri herkentyűket lehet enni) vagy rántott sajthoz.

Holnap jövök egy igazi ínyencséggel.

Jó főzőcskét!

2011. febr. 27.

Barátnőmnek a főzésről

Hogy mit jelent főzni? Szabadságot. Örömöt. Szenvedélyt. Ellenállhatatlan illatokat és mindent megmozgató ízeket. Hippokratész szerint az ételed az életed. Ha azt vesszük hogy az igazán jó ételekben a készítő maga is benne van az érzelmeivel, akkor ez igaz is. Hát tedd bele az ételekbe is azt amit az életedbe beletennél. Egy jó alapot (család), fűszereket (barátok, akik pont azért olyan jók mert hasonlítanak is meg nem is hozzád), érzelmeket (örömet, boldogságot, szomorúságot és bánatot). Főzni játék-írja Polcz Alaine, ahogy az élet maga is egy játék. Hát ne csak azért főzz, mert éhes vagy, hanem a játék kedvéért. Kísérletezz és alkoss. Próbálgasd a színeket, az ízeket. Kezdetben azért főztem, mert úgy éreztem nőként az is dolgom hogy étellel lássam el azokat akiket szeretek. Aztán rájöttem hogy ez ennél többről szól. A főzés megnyugtat, a főzés a barátokkal szórakozás (a legrosszabból is mindig kijön valami ehető, de azért nem árt ha van aki tud is és nemcsak mindenki keverget), a főzés kreativitás (fűszerezésben légy bátor, próbáld ki a kedvenc fűszereidet, ja hogy még nincs!, akkor próbáld ki mindent hogy tudd melyik vagy Te) és hát el is értünk oda hogy a főzés önismeret (vajon miről árulkodik ha csak sót használsz, vagy csak vegetát?).

És hogy mikor lehet azt mondani valakire hogy "jó szakács"?

Fogalmam sincs. Nem azért főzök hogy dicsérjenek, hanem mert élvezem a főzést.Az alkotás öröméért. Az érzelmeim kifejezéséért. Az hogy aztán ezeket az ételeket megeszem én vagy valaki más, hát az már csak a ráadás.

És akkor honnan tudod mégis? Ha a főzés akkora örömöt okoz, hogy ordítanál és ugrálnál örömödben akkor jól csináltad.

És hogy milyen egyszerű ez az egész. Ma a rántott hús panírozásakor a tojásba provance-i fűszerkeveréket tettem és egy sima rántott hús annyival másabb lett. Másabb mint a megszokott. És ez a parányi dolog akkor élmény volt és akkora siker, ami új és új  ételek alkotása felé vezet, mert soha meg nem állhatunk hiszen ahogy fejlődünk lelkileg úgy változik minden más is bennünk. Új ízeket szeretünk meg és soha nem mondhatjuk hogy teljesen ismerjük magunkat.

Ezt itt egy régebbi próbálkozás, de azt lehet mondani, hogy egy nagyon korai próbálkozástól eltekintve (azt a tortát még a kutya sem akarta megenni), ez életem első tortája.


És íme a receptje:

Hozzávalók a piskótához:
* 3 tojás
* 3 púpozott evőkanál porcukor
* 1 evőkanál kakaópor
* 3 evőkanál rétesliszt
* késhegynyi szódabikarbóna
 
Hozzávalók a töltelékhez:
* 8dl joghurt
* 10 evőkanál kristálycukor
* 2 evőkanál zselatinpor
* 2 kávéskanál apróra vágott kandírozott narancshéj (vagy gyümölcs)
* 3 dl keményre vert tejszínhab

* szétnyitható tortakarika

Elkészítés

A piskóta:
 
Kivajazom, kilisztezem a tortaformát és előmelegítem a sütőt 180 fokra.

A sikeres piskóta tészta receptje:
* a tojás fehérjét felverem félig és hozzáadom a porcukor 2/3-át, majd tovább verem egészen keményre
* egy másik tálkában elkeverem a maradék cukrot a tojássárgával
* fakanállal hozzákeverem a fehérjéhez óvatosan, hogy ne törjem meg túlságosan
* a szódabikarbónával elkevert réteslisztet beleszórom, majd beleforgatom a masszába
* beleteszem a tortaformába és elhelyezem a sütőben
* a sütő ajtaját (ha nincs rajta szabályozó nyílás, egy fakanállal kissé kitámasztom kb. félcentire, hogy sülés közben a gőz eltávozhasson. Nagyjából 15-20 perc készül el.

A megsült piskótát a sütőben hagyom kihűlni, 20 centisre nyitott ajtónál. 

A joghurtkrém:
 
Egy lábaskában összekeverjük a joghurtot, a kristálycukrot és a zselatinport.
Langyoskás tűzhelylapon állandó kevergetés mellett forrpontig hevítjük és már le is kapjuk. Állítsuk hideg vízfürdőbe és időnként kevergessük meg.
Dobáljuk bele a narancshéjat.
Közben verjük fel kemény habbá a tejszínt és, ha már szobahőmérsékletű  a joghurt massza, keverjük bele óvatosan.
Ha gyümölccsel készítjük, akkor a lecsöpögtetett karikára, vagy kockákra vágott gyümölcsöt is keverjük bele. Bármilyen gyümölccsel lehet. Sőt valószínűleg legközelebb kipróbálom vagy gyümölcsjoghurttal vagy úgy hogy sima joghurtba házi gyümölcs dzsemet keverek.

A tortakarikában várakozó, kihűlt piskótára öntsük rá a masszát és a hűtőszekrényben hagyjuk megdermedni.

Jó kóstolgatást!

2011. febr. 15.

Kacagós hétvége

Igen, nagyon kacagós volt, egy igazi tündérfival tölthettem, aki minden mosolyomra mosollyal válaszolt és olyan gurgulázó kacagásokat hallatott, amikor ránevettem ami teljesen feltöltötte a lelkemet. Köszönöm is ezt ennek a drága totyogós tündérnek. Voltunk babaúszáson és piacon. Főzőcskéztünk és beszélgettünk. Sokat játszottunk és nevettünk. Óriás labdát pattogtattunk és plüss állatokat pakoltunk (megkaptam az összes macit). Fényképeztünk és magyaráztunk. Zenéltünk (már amennyiben az asztal csapkodását és a négy részes kirakó összeütögetését zenének lehet nevezni, de hát mondja valaki hogy nem így alakult ki a dobolás).
Vasárnap olyan jól laktunk, hogy még a kis tündér pocakja is jócskán gömbölyödött a finom falatoktól.
Volt sajtleves, franciás fűszeres (isteni keveréke a rozmaringnak, levendulának, zsályának, kakukkfűnek, bazsalikomnak) sült tarja, francia rakott burgonyával. Desszertnek csíkos puding (puncs és étcsoki) volt licsivel és banánnal. Szóval dőzsöltünk.

És a kis tündér épp kutat.