Születésnap

Végül eljött az évnek ez a napja is, amikor a világra jöttem. Pontosan .... Várjatok számolok. Pontosan sok éve. Hahaha. Ugye nem gondolta senki sem hogy elárulom. Ez maradjon az én titkom. Amúgy is túl könnyen árulom el ha rákérdeznek, pedig hát....

Viszont ami a mai napban messze vitte a pálmát vagy inkább babérkoszorút, az a testvérem sütötte mascarpones répatorta volt.Persze hogy az én születésnapi meglepetésem. Nagyon jól nézett ki és az íze is tökéletes volt.  Ja és mindezt úgy hogy nem sok torta sütési előtapasztalata van.

Ime egy szelet belőle.

Ködbe vesző táj

Szekszárd felé örökítettem meg a ködbe vesző napfelkelte pillanatnyi szépségét. A köd és a felkelő nap ragyogása és a mindezt körülvevő csend misztikus révületbe vonta az összes érzékszervemet és mindenen túliság érzése ragadott el. Csak néztem a fényképezőn keresztül a tájat és kattintottam.

A játszóterem

 

Ez az én kis játszóterem, a legújabb nyakékemmel. Gyöngyök, tűk és fonalak, amikből csillogó szépségek lesznek. Egyben a világ legjobb nyugtatója. Csak teljes szívvel és odafigyeléssel lehet csinálni különben csak bontás lesz a vége. Bár végül is ez mindennel így van. A dolgok csak akkor sikerülhetnek -legyen szó munkáról, hobbiról vagy szimplán az életről - ha odafigyelünk rájuk és szívvel csináljuk őket. Hogy hogyan?

Hogyan csináljunk valamit amit nem szeretünk szívvel?

"Képzeld azt hogy szereted csinálni!"- mondta egyik tanáromnak gyermekkorában az édesanyja. 

Igaza volt. Hiszen már Disney is az vallotta, hogy ha el tudod képzelni, meg tudod csinálni. Hát csak álmodozzatok és alkossatok, mert ez viszi előbbre a világot!

A férfi

A minap történt. Épp hazafelé tartottam, mikor elhaladtam egy idős házaspár mellet. A bácsinál két gurulós szatyor volt. Valószínűleg épp akkor vehette át az egyiket a feleségétől mert álltak, majd a néni elindult de két lépés után tétován fordult hátra és kérdőn nézett a férjére hogy miért nem jön. A bácsi csak annyit mondott "a jobb oldalamra". A néni azonnal megértette mi zavarta férjét, így visszatipegett hozzá és a megkerülve őt a jobb oldalára állt. És mintha varázsütésre ismét minden rendbe lenne a világban tovább indultak.

Önkéntelenül is mosolyra szaladt a szám és megkönnyebbülve nyugtáztam magamban hogy vannak még férfiak a világon és hogy meg is tudnak maradni férfinak.

Köszönöm ezt nekik, mert egy kicsit ez is hozzátesz ahhoz, hogy igazi nő legyek.

Tanulok

Hétfőn két vizsgám is lesz, így tanulok.

De azért délelőtt volt időm gyöngyös boltba menni és vettem is pár szépséget és mivel nem bírtam ki össze is dobtam néhány cuki fülbevalót és pár gyöngyangyalkát. Sajnos még fényképeket nem készítettem róluk, de majd holnap erre is szakítok 5 percet. Na meg arra hogy kipróbáljak egy alternatív rántott hús receptet. Egésze egyszerűen annyi a turpisság benne, hogy zsemlemorzsa helyett parmezános kukoricadarát használ. Bár a permezánt ki fogom hagyni, mert nincs itthon, de helyette lehet teszek bele egy kis szezámmagot.

Hmmm, nyami!!!

Hull a hó

Csodálatos!!!! Egész nap esett a hó. Bár a belvárosban elolvadt, de a kis utcákban megmaradt és ahogy hullott és hullott olyan csodálatos volt mint a mesékben.

Ráadásul az egyik boltban láttam egy totálisan szép korcsolyát. Amitől eszembe jutott hogy minden télen korcsolyázni szeretnék, de sosem veszem rá magam hogy meg is tegyem. De az idén másképp lesz. Januárra korcsolyát fel!!!

Addig is egy kis fagyosság!!!

Ami bármilyen szép is, a kályha mellől egy csésze forró eperteával a legjobb.

Az első mesejátszónk

Na igen merthogy megvolt az első. És ugráltam örömömben annyira imádtam. Egy kis játék aztán mozgolódós mese az évszakokról, királlyal, pókkal, hangevő Emővel, vízi tündérrel és fával (ez voltam én), aki mellesleg furulyázik (ezt is én hallattam a furulyámmal). Gyerek pedig volt, először csak kettő aztán több is. És tetszett nekik és az anyukák megkérdezték mikor lesz legközelebb. Pedig nem is a tervezett korosztály volt főleg. Mert volt 2 éves és volt 6 éves. De mind csúszott-mászott a "pókhálón" át, énekeltek hangevő Emőnek, lépdeltek a "köveken" a bűzös mocsárba (vigyázva bele ne essenek), ajándékot készítettek az erdő királyának a tündér szavára és a végére elpilledve de meghallgatták a fa dallamait és a közös éneklést. És bátran mondták a király szemébe, hogy normális hogy lehullanak a levelek és csupaszak a fák hiszen ősz van, vagy inkább már kicsit tél.

Nos ilyen volt a mi kis első mesejátszónk. Vígan játszó gyermekekkel és vígan játszó gyermek lelkű felnőttekkel december első vasárnapján délelőtt a Fővárosi Művelődési Házba.

Egy kép a díszletről.

Én imádtam és köszönöm drága mesepókok hogy benne lehettem/lehetek.

Az első

S ím az első bejegyzés az első blogomban. Kutya egy nap volt. De azért volt benne jó. Csak most még nem mutathatom meg mert karácsonyi ajándék.

De azért hogy kerüljön valami szépség is ide, azért csatolok egy képet és hozzá egy kis ajándékot. Aki tud gyöngyöt fűzni az érteni fogja. Aki meg nem az kérdezzen bátran. A lényeg hogy fűzés közben szorosan tartsd a cérnát.

Szóval ez egy ilyesmi blog lesz. Sok alkotás és sok gondolat.