Tobzódás

Tobzódás volt ez a hétvége. Először a jó idő, aztán finom ételek, totális pihenés, majd vasárnapra egy jó társaság is jutott. Aztán voltak még emlékek, séta, képek és hangok, sok fekete-fehér és gondolat.

De hogy miért is? Szombat reggelt késői keléssel kezdtem, merthogy csak hétvége van alapon. Egy kiadós piacozás után melyen begyűjtöttem olyan kincseket, mint házi túró (isteni túró gombóc lett belőle házi málna dzsemmel - köszönöm drága barátném isteni finom lett a dzsem, a barátok is csak dicsérni tudták a játszóház után). Szóval jól indult a nap és a gyönyörű idő csak még varázslatosabbá tette. Így tettem is egy jó nagy sétát végig az Andrássy úton a Hősök teréig (emlékek kavalkádja az a hely :-)). Budapest egy másik arca tárulkozott fel. Egykor fényűző házak bomló magányossága és a föléjük magasodó szocializmus kori maradványok. Feliratok és érzések, gondolatok és vágyak, ízek és színek.












 Hazaérve várt rám a konyha. Illatok és ízek vad kavalkádja. Marhahúsleves és fűszeres húsgombóc paradicsommártással. Desszertnek egy könnyű túrógombóc.

Vasárnap várt ránk a második mesejátszónk. Bár a készülés hagyott némi kivetnivalót. 6 felnőtt életét sem egyszerű összeegyeztetni. A gyerekeknek azonban nagyon tetszett és szépen lassan talán mi is felengedünk.
Tanultam egy nagyon egyszerűen hajtogatható álarcot.
Délután még maradt idő pihenésre és hogy végre rendszerezzem a gyöngyeimet. Itt lenne az ideje hogy csináljak pár fülbevalót a doboznyi válogatott formagyöngyből. De erről majd legközelebb.