Na igen merthogy megvolt az első. És ugráltam örömömben annyira imádtam. Egy kis játék aztán mozgolódós mese az évszakokról, királlyal, pókkal, hangevő Emővel, vízi tündérrel és fával (ez voltam én), aki mellesleg furulyázik (ezt is én hallattam a furulyámmal). Gyerek pedig volt, először csak kettő aztán több is. És tetszett nekik és az anyukák megkérdezték mikor lesz legközelebb. Pedig nem is a tervezett korosztály volt főleg. Mert volt 2 éves és volt 6 éves. De mind csúszott-mászott a "pókhálón" át, énekeltek hangevő Emőnek, lépdeltek a "köveken" a bűzös mocsárba (vigyázva bele ne essenek), ajándékot készítettek az erdő királyának a tündér szavára és a végére elpilledve de meghallgatták a fa dallamait és a közös éneklést. És bátran mondták a király szemébe, hogy normális hogy lehullanak a levelek és csupaszak a fák hiszen ősz van, vagy inkább már kicsit tél.
Nos ilyen volt a mi kis első mesejátszónk. Vígan játszó gyermekekkel és vígan játszó gyermek lelkű felnőttekkel december első vasárnapján délelőtt a Fővárosi Művelődési Házba.
Egy kép a díszletről.
Én imádtam és köszönöm drága mesepókok hogy benne lehettem/lehetek.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése